Szlovákul szeretni c. regényem a Libri kiadónal jelent meg áprílisban
itt tudod megrendelni: http://bookline.hu/product/home.action?_v=Durica_Katarina_Szlovakul_szeretni&id=284792&type=22
Szökés Egyiptomba, Jaffa kiadó, 2013-ban jelent meg.
Kultúrális különbségekről, utazásról, szexturizmusról, arab mentalitásról szól. A megjelenés után a Zama blog készített velem egy interjút, itt (szinte) mindent elmesélek a regény keletkezésének körülményeiről…
„Egy kis fekete noteszbe írtam” – Durica Katarina mesélt könyvéről
Written by Zama on 2014. szeptember 01.
Durica Katarina könyvének borítója már sokszor „szemezett” velem a könyvesboltokban, illetve a neten is több alkalommal belefutottam könyvébe. Nem olyan régen viszont volt szerencsém olvasni, mi több, a szerzőt kérdezni könyvéről.
Az eddigi munkásságod alapján elmondható, közel állsz a kultúrához, íráshoz, a könyvekhez. Mégis honnan jött az ötlet hogy regényt írj?
Újságíróként riportokat, interjúkat és videókat készítek, emellett egy kortárs képzőművészeti galériát vezetek, de voltam miniszteri szóvivő, marketinges, idegenvezető, Amerikában éjszakai mozi takarító, Hollandiában baby sitter. Az egyetem alatt a nyári szünetben, később több hónapot töltöttem arab országokban és mindig bennem motoszkált, hogy az ott megélt sztorikat meg kellene írni. Kinn állandóan jegyzeteltem. Mielőtt kiutaztam volna, vettem egy fekete jegyzetfüzetet, amit mindig magamnál hordtam. Ezekből az élményekből, tovább szőtt eseményekből született a regény.
Miért pont Egyiptom? Nem éppen leányálom a nőknek.
Másodéves egyetemista voltam, amikor egy utazási iroda idegenvezetőjeként kiküldtek Egyiptomba, egy világtól elzárt oázisba a sivatag szélére. Nem volt semmi a drótkerítésen túl, csak kóbor tevék és skorpiók. Kerítésen innen viszont annál inkább: luxusszállodák, golfpályák, telepített énekes madarak, drága koktélok. Az utóbbi persze csak helyi alkoholminőségben. Hetente jártam Kairóba, a zaj, káosz, kosz pontos ellentéte volt annak, amit az európai turistáknak “utánozhatatalan egyiptomi hangulatként” adtak el. Már az első napokban arcul vágott az óriási kulturális különbség, térd alatti bő szoknyát kellett viselnem negyven fokban, hátrakötöttem a hajam, és sokkal kimértebben kellett a helyi kollégáimmal (akik mind férfiak voltak) viselkednem, igen-nem válaszokat adnom, mert gyakran a kedves választ kezdeményezésnek vették. Üvölteni tudtam volna a tehetetlenségről, amikor a taxisofőr a visszajárót nyújtotta vissza és közben nem hagyta ki az alkalmat, hogy megsimogassa a kezem. Az élményeimet, a landolás utáni zűrzavaros, gyomorproblémákkal teli időszakban egy kis fekete noteszbe írtam, ezeket felhasználtam mind, amikor a regényem írtam. Törökországban, Jordániában, Tunéziában szintén idegenvezetőként dolgoztam, de ekkor már tudtam, hogy mibe csöppenek és körülbelül mire számíthatok. A kulturális sokk, aminek akkor már áttanulmányoztam a pszichológiai hátterét nem ért olyan váratlanul, mint Egyiptomban.
Milyen olvasói visszajelzések voltak?
A regény tavaly augusztusban jelent meg és nagyon meglepődtem, hogy egy héttel utána érkezett az első olvasói levél. Sokan írnak, megkeresnek a Facebookon, főleg olyanok, akik maguk is dolgoztak Egyiptomban. Egy Kairóban élő magyar lány is felkeresett, akivel személyesen is találkoztunk és az ottani zavargások kapcsán interjút is készítettem vele.
( http://index.hu/kulfold/2014/01/26/milyen_az_elet_most_kairoban/ )
Szlovákiából, egy kisvárosból származom, ahol a magyar közösségen belül mindenki tud mindent. Gyakran megállítják anyukámat, hugomat az utcán, és elmondják, hogy melyik rész tetszett nekik a regényből, ők hová járnak utazni és persze mindenki felteszi a kérdést, hogy akkor ez igaz? Ez valóban így történt?
Megtalált egy Magyarországon élő egyiptomi férfi, aki szemrehányó és nagyon durva levelet írt, hogy hogyan merészeltem az országáról azt írni, hogy koszos és kiemelt pár részt, amivel ő helybeliként sosem találkozott. Persze, hogy nem, hiszen ő arab férfi, én meg egy fehér nő. Heteken keresztül fotózta a budapesti aluljárókat, hogy megmutassa, ez a város sem tiszta. A regényemben egyébként sehol sem szerepel ilyen, egy konkrét külvárosi helyről írtam ezt. Aztán nem válaszoltam neki, erre elkezdett fenyegetőzni, hogy úgyis kideríti hol lakom. Elég félelmetes volt. Ezt az egy esetet leszámítva csak pozitív olvasói levelek jöttek.
Általában az első regényre szokták azt mondani, önéletrajzi ihletésű. A szökés Egyiptomba című könyvedben mennyi a saját élmény?
Másodéves egyetemista voltam, amikor jelentkeztem egy utazási irodába. Vagyis elküldtem a Szlovákiában létező összesnek az életrajzom, azzal, hogy nyáron van szabad négy hónapom és szívesen dolgoznék akár külföldön. Az egyik válaszolt és így kerültem egy Kairótól kétszáz kilométerre fekvő városba. Ilyen szempontból saját élményeken alapszik a regény története, amelyeknek egy része megtörtént, a többi akár meg is történhetett volna. A karakterek egy része valós a másik teljesen fikció. A merénylet valós, és a regény egyik szereplője Nina, a német lány, akit brutálisan bántalmaz az egyiptomi kedvese – sajnos az ő története is az. A regény egyik szála egy lengyel archeológusról szól, aki összebarátkozik Karolinánával. Sok ismerősöm kérdezte, hogy Konrad, a széplelkű műkincstolvaj ugye létezik? Ki kellett, hogy ábrándítsam őket. Ismertem egy archeológust, az egyiptomi műkincskereskedelemről tőle hallottam sok történetet, ezeket szőttem bele a regényembe.
A történetben, Karolina a problémák elől menekül a messzi Egyiptomba. Ez lenne a kézenfekvő megoldás? Új életet kezdeni valahol máshol?
Karolina egy reményt vesztett, európai tucatnő. Nem tudja rendezni az otthoni életét, a munkája unalmas, a pasijáról kiderül, hogy házas, ezért fogja magát és elszökik Egyiptomba. Azt hiszi, hogy ott majd jobb és más lesz. Persze tudja ő, hogy a problémáit, ha pár hónapra „lejegeli”, az semmilyen megoldást nem kínál, de az utazási iroda ajánlata kecsegtető, mindig is szeretett utazni, így hát nekivág. Nem tervez új életet, csak pár hónapra kiesik. Tervezi a visszaköltözést, meg sem fordul a fejében, hogy letelepedjen Egyiptomban.
Jövőbeni tervek? Ha jól tudom, készülőben egy új regény. Mit lehet tudni róla?Készül a Szökés Egyiptomba szlovák fordítása és úgy tervezzük, hogy még az idén megjelenik. Már a borítóképet válogatjuk és a nyár végén indul a fotózás. Izgalmas folyamat ez, amit nagyon élvezek. Már dolgozom a következő regényemen, kulturális különbségekről szól majd, más társadalmi normákról, egy Európától távoli világ mindennapjairól. Szó lesz a csehszlovákiai magyarok kitelepítéséről, Afrikáról, a műtárgykereskedelmi feketepiacról is. Afrika jelentős szerepet kap benne, az már biztos. Bejártam Tanzániát, férjemmel egy-egy hátizsákkal végigutaztuk az egész országot több héten keresztül. Az ottani eseményeket is beleszövöm majd.
A Szökés Egyiptomba c. regényem szlovák fordítása az Evitapress kiadónál jelent meg 2014-ben PREC! címmel. A könyv hetekig az eladási sikerlisták élén járt.