Nyugati pályaudvar. Tranzit zone. Farkas és az új barátai.
A gyerekek percek alatt összemelegettek. Amikor Farkas a nagy játék közben elesett, két fiatal fiú jött hozzám, mama mama, mondták és a fiam felé mutattak. Rengeteg jószándékú magyar érkezett, szinte 5 percenként megjelent valaki egy nagy ikeás szatyorral, teli étellel, pokróccal, édességgel. Amikor a csokit és kekszet szétosztották a gyerekek közt, Farkasnak is mindig adtak a gyerekek. Itt kapta első nyalókáját is, anya mi ez, nyalogató? kérdezte és rohant is a többi gyerek közé. Aztán egyszer csak odalépett hozzám egy ötven körüli nő, kendőben, nem szólt semmit, csak legugolt Farkas mellé, adott neki egy puszit és a kezébe nyomott egy kis plüs tigrist. Aztán csak annyit mondott, hogy tank ju.
Nagyon sokan jöttek segíteni, egy lány a munkahelyén kinyomtatott pár állatos kifestőt, hozott ceruzákat és leült a gyerekek közé rajzolni. Egy másik azt próbálta megszervezni, hogy hazavinne 10-15 gyerkek megmosdatni. Egy öltönyös férfi többször fordult, hálózsákot és pokrócot hozott. „Böjte Csabáékhoz is évente megyünk, viszünk, amit kell” – mondta.
