Képzelet és valóság egyre inkább összemosódik. Ami korábban szubkultúra volt, lassan a mindennapok részévé válik. A 21. század alternatív világai életre kelnek.
Rózsaszín paróka, cicafarok és különböző méretű, formájú fegyver replikák a revolverektől az óriás kardig. Bizarr kosztümök, hőpisztoly, képregényhősöket ábrázoló poszterekkel telirakott falak. Egy fiatal egyetemista lakásán járok, aki szabadidejében a videojátékok szereplőit kelti életre.
Cicafarok a villamoson
Dely Luca (Lucy) gyakran öltözik japán anime figurának. A fiatal lány cosplayer, azaz egy karakternek öltözve, különböző jelmezeket és kiegészítőket viselve próbál egy ötletet, koncepciót megjeleníteni. Ő és a jelmezt készítő, viselő társai Magyarországon is külön szubkultúrát alkotnak, melynek középpontjában a különleges szerepjáték iránti szenvedélyük áll. Luca divattervezést tanul, és saját maga készíti az összes jelmezét. „Rengeteg videojátékot játszom, azokból is sok karaktert választok magamnak. Először csak hobbi volt számomra, mint másoknak a futás. Ha idejük van, lemennek egy körre. Mára életstílussá vált. Éjszakákba nyúlóan készítem az új jelmezeimet. Nem a hasznot vagy célszerűséget keresem benne, azért csinálom, mert élvezem az alkotás folyamatát és a rendezvényeket, amiken viselhetem” – mondja a tizenkilenc éves lány, akinek költséges életmódját a szülei támogatják.
Luca úgynevezett CON-okra, vagyis cosplayes rendezvényekre jár, amelyeknek a legfontosabb részük a jelmezverseny. A jelmezötleteket filmek, képregények, könyvek, animék alkotják, de bármilyen fiktív forrásból vagy akár a való életből vett elképzelés jó alapul szolgálhat egy cosplaynek. A szó a costume-play összevonásából jött létre, ami magyarul jelmez-játékot jelent. Semmi köze a farsangi vagy halloweeni jelmezekhez, mert míg azok vallási és kulturális kötődésűek, a cosplay egy-egy karaktert elevenít meg. „Egyszer egy fiújelmezbe bújtam, az átváltozás annyira jól sikerült, hogy kiküldtek a női mosdóból!” – emlékszik vissza. Úgyanúgy öltözik fel, ahogyan az adott videójátékban látta, parókát, sminket visel, ha a szerep úgy kívánja, patát is. „Egyszer úgy utaztam a villamoson, hogy a kabátom alól kilógott a cicafarkam. Mindenki mosolygott, soha semmilyen rossz megjegyzést nem kaptam” – meséli nevetve Luca-Lucy, akinek a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy egy-egy jelmezes party után visszatérjen a hétköznapokba. „Ezek a hétfők a legrosszabbak. Ha jelmezbe bújok, megváltozik a mozgásom és a viselkedésem is. Ha odajönnek hozzám fotózkodni, akkor átalakulok azzá a karakterré, akit életre keltettem” – meséli a fiatal lány, akinek nagy álma, hogy a londoni cosplayer Európa-bajnokságon részt vegyen.
A cosplay-világsztár
Enji Night fiatal magyar modell, cosplayer, akit a Facebookon több mint 270 ezren lájkoltak. Ebben a szubkultúrában világsztár. Rengeteg külföldi rendezvényen vesz részt, járt már Indonéziában, Chilében, Mexikóban és több európai országban is, mint meghívott vendég és versenyek zsűritagja. A huszonéves, vidékről származó lány civil életében egyszerű egyetmista.
„Legelőször 13 évesen találkoztam az anime fogalmával. Habár már kiskoromban is nagy rajongója voltam a Sailor Moon-nak, csak akkor még nem egészen tudtam, hogy az animének számít” – meséli a fiatal lány. „Fokozatosan új képességekre tettem szert a cosplay által. Megtanultam varrni, szabni, különböző technikákkal és eszközökkel dolgozni. Ha valaki belevág ebbe a hobbiba és jól és igényesen csinálja, akkor egy idő után autodidakta módon, alapszinten kitanulja az olyan szakmákat, mint a szabás-varrás, maszkmesterség, sminkelés, fodrászat, asztalosság és ötvösség.” Ez a „cos”, vagyis a costume/kosztüm része. A „play” része pedig a jelmez viselésénél jelentkezik. Ha valaki egy karakter bőrébe bújik bele, akkor értelemszerűen fel is veheti a karakter személyiségét és adott rendezvényeken, versenyek keretén belül el is játszhatja azt. Esetleg fotósorozatok készítése közben úgy pózol, úgy viselkedik, és olyan arckifejezést vesz fel, mint az eredeti karakter. Szóval, még ha nem is profi szinten, de az alapszintű színészet is beletartozik ebbe a hobbiba.
„A cosplay előtt nem szerettem, hogyha lencse végre kaptak. Mindig bujkáltam a családi fényképeken is. Aztán sikerült ezt a gátlást leküzdenem, mivel a rendezvényeken nagyon sok fotó készül, amikor jelmezben vagy. Valamint az elkészült jelmezeket rendezvényen kívül, profi fotósorozatok keretében is le szokás fényképezni, így egy idő után megbarátkoztam a kamerával” – meséli Enji Night.
Habár ez egy szubkultúra, de egyre jobban kezd belekerülni a mainstream környezetbe. A cosplay iránti érdeklődés dinamikusan növekszik, és egyre nagyobb hatást gyakorol a pop kultúrára is. Hatványozottan igaz ez Japánra, de más ázsiai országokra is, ahol a cosplaynek nagy szerepe van a street fashion trendjeinek alakulásában
Vissza a középkorba
Nagy Tamás könyvelőnek tanult, jelenleg egy nemzetközi vállalat szállítmányozó részlegén dolgozik. Panellakásban él Budapesten, és irodai munkát végez. Ez az egyik élete. A másikban pedig a középkorban él, egy 10. századi karaktereket megjelenítő csapatban, ahol viking harcost alakít. Emellett Zsigmond király 15. századi lovagrendjének is a tagja, ahol lovag karaktere van, teljes felszereléssel, karddal, páncéllal, korabeli viselettel. Társaival együtt régi kódexekből kutatják ki, hogy hogyan éltek és vívtak azokban az időkben, mindezt be is mutatják, többek közt Visegrádon, vagy országszerte palotajátékokon, hagyományőrző rendezvényeken.
Tamást, vagy ahogy ezekben a körökben ismerik, Berent minden érdekli és vonzza, ami középkori: íjászatot tanult, korabeli regények tucatjait falja és sportegyesületben tanulja a korabeli vívokódexek alapján felelevenített kardforgatást. Menyasszonyával is egy hagyományőrző csoportban találkozott, a legutóbbi karácsonyra kora reneszánsz tőrt kapott tőle, ő pedig damaszkolt viking kést ajándékozott neki. Hogy mindehhez mit szól a környezet? A munkahelyén a biztonsági őrök már megszokták, hogy néha lead egy nagy táskát tele fémkarddal. A vidéken élő szülők viszont nem értik, sőt gyerekesnek tartják középkorú fiuk viselkedését. „Ha meglátogatom őket, folyton azt kérdezik, hogy miért hoztad ezeket a kardokat? Mikor nősz már fel? Meg fognak büntetni érte! Sokan mondják ránk azt, hogy gyerekek vagyunk, csak nem fából készült karddal játszunk, hanem igazival” – mondja Tamás. „A civil életben is gyakran máshol jár az agyam, ha meglátok egy várromot, egy elhagyott erdei kunyhót, beindul a fantáziám, hogy milyen lehetett akkor ott élni” – teszi hozzá.
Don két élete
Míg Beren a középkorba vágyik vissza, addig a steampunkok egy teljesen más világba. Nagyfejű babák bőrfűzőben, fogaskerék, hőlégballon fűzők, masinák és gőzgépek minden mennyiségben. Talán ezek a steampunk leggyakoribb stílusjegyei.
Buza Balázs hétköznaponként social media menedzserként dolgozik, hétvégén viszont rókaprémbe bújik, cilindert ölt, és zenekara, a Lies Of The Machine porondmesterévé válik. „El tudom különíteni a kettőt. Mind a munkahelyemen, mind a civil életben egymástól függetlenül működöm, egyiknek sincs hatása a másikra. A munkahelyen Balázs vagyok, a koncerteken pedig Don” – meséli Balázs, aki zenekarával egy őrült, steampunk-cirkuszi előadást visz a színpadra. „Tizenéves korom óta kedveltem a viktoriánus kor egyes nüanszait, így a vonzalom alapból adott volt a stílushoz. Az, hogy mindez egy másik nagy favoritommal, a sci-fi műfajával keveredik, megpecsételte a sorsomat, végképp elköteleződtem a steampunk világa mellett. Szeretem minden aspektusát, a regényeket, képeket, kézműves alkotásokat, a zenét, meg úgy általában az egész közösséget. Ez egy vidám stílus, barátságos társasággal, és pont kellő mértékű őrültséggel” – mondja Balázs, aki steampunkot egyáltalán nem tartja sötétnek és félelmetesnek.
A definíciók szerint a steampunk olyan fantasy és sci-fi alapú stílus- és szubkultúra, ami „az anakronizmus formai és tárgyi eszközeivel élve Viktória királynő uralkodása alatti időszak jövőképeit használja fel és létrehoz egy saját alternatív történelmi világot”. A szt!mpank blog vicces megfogalmazása szerint „steampunk az, amikor a gothok felfedezik a barna színt. Hipszterek az 1890-es évekből. Steampunk az, amikor hold-méretű, pizzaszerű szemüveget viselsz fogaskerekekkel.” Magyarországon is több ezer fős közösséggé formálódtak, a nyugati világban pedig őrületes nagyságrendben vannak jelen. „2009-től tartottunk folyamatosan találkozókat, ahová beöltöztünk steampunk stílusban és többnyire azért ugyanúgy viselkedtünk, mint bármelyik baráti csoport. Kulturális esteket, találkozókat tartottunk ismeretterjesztő előadásokkal és irodalmi esttel, ezeket egy idő után viktoriánus hagyományőrzőkkel, a Múltidéző Találkozók csoporttal együtt rendeztük meg” – fejti ki Tóth Emese, az első magyar steampunk közösség egyik alapítója.
„Az egész stílus varázsát a masinák adják meg – fogalmaz Buza Balázs. „Ki ne szeretne a hátára szerelhető gőzcsapkodárral repkedni Budapest utcái felett? Vagy egy fogaskerekek hajtotta, gőzüzemű robotszobalánnyal takaríttatni a lakását? Szerintem nincs ebben semmi félelmetes, sőt!”
(Az írás az ELLE magazinban jelent meg)