„ A magyar a világ egyik legszexisebb nyelve”

| Közzétéve:

Egyre többen tanulnak Pozsonyban magyarul és egyre többen vesznek részt olyan városnéző túrákon, ahol hangsúlyozzák a magyar történelmet. Mi sem mutatja jobban a történelmi korok múlását, alakulását, minthogy Pozsonyban újra divatos lehet a magyar nyelv?

magyar_szexi.jpg

A Pozsonyi Magyar Intézet a szlovák elnöki palotától – az egykori Grassalkovich palotától – egy sarokra található, a nagykövetségek szomszédságában egy patinás utcában, Pozsony talán egyik legszebb részében. Az intézet földszintjén üzemel a Nappali kávézó, ahol sok magyarországi folyóirat mellett egy csomó magyar hetilap is megtalálható. A kávézó valóban egy kényelmes nappalira hasonlít, ahol a polcokon kortárs magyar írók könyveibe lehet beleolvasni a kávézás közben, és a könyveket meg is lehet vásárolni. Pozsonyban magyar könyveket ilyen bő kínálatban máshol nem is lehet találni. Az asztaloknál lelkes diákok, jól öltözött negyvenes felnőttek ülnek, magyar szótárral a kezükben készülnek a nyelvórára.

A kávézót Rák Viki színésznő üzemeltette 2013 végéig, aki népszerű a szlovákok körében is. Ő alakította az Ildikó nevű magyar lányt az egyik legnézettebb szlovák sorozatban, ahol a jól ismert poénok mellett mindig vicces volt a szlovákul beszélő magyarok akcentusa, vagy az, hogy néha rosszul ragoznak. Bár sok felvidékit bosszantott, hogy ilyen ócska klisékkel próbálják a szlovákiai magyarokat bemutatni, mégis tagadhatatlan a vonzereje. „Viki sorozatokban játszott, és nézett produkciókban vett részt, őt tényleg mindenki ismeri, szlovákok és magyarok egyaránt. Sokan járnak miatta is ide” – mondja Kollai István, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, miközben körbevezet az intézetben.

Az intézetet egyébként jól ismerem, gimnazista korom óta járok oda. Azóta sok igazgató öt éves mandátuma lejárt, ki-ki a maga szájíze szerint alakította a kis magyar oázist Pozsony központjában. Az egyetemista éveim alatt minden hónap első csütörtökén ingyen lépett fel a Ghymes, ilyenkor az intézet minden zeg-zuga megtelt, csupa magyarral volt tele az környék is. Azóta eltelt jópár év, a Ghymes azóta teltházas sportcsarnokokban játszik és szlovákiai magyarok száma óriásit fogyott.

A kávézóban szlovákokat hallok, a magyar leckéjüket írják és készülnek a magyar nyelvórára. Egy huszonöt körüli lányt szólítok meg, aki szinte percenként nyitja fel a szótárát. „A barátom magyar, ezért tanulom a nyelvet. Tökéletesen beszél szlovákul, de Dunaszerdahelyen, ahol a családja is él, szinte mindegyik barátjával magyarul beszél. Gondoltam könnyebb lesz majd, ha én is tudok velük beszélgetni. Arra azért nem számítottam, hogy ilyen durva lesz. Még azt sem tudom rendesen kiejteni, hogy egészségedre, folyton megbicsaklik a nyelvem.” – mondja Lenka.

magy_szexi.jpg

Az idei tanévben közel százan iratkoztak be magyar kurzusra a pozsonyi intézetben, ez közel a kétszerese a pár évvel ezelőtti adatoknak. „2010-ben kerültem az intézet élére, ekkor végeztünk egy felmérést a magyar kurzusokra jelentkezők körében, amiből olyan eredményt kaptunk, hogy legfőként azok a szlovákok szeretnének magyarul tanulni, akiknek a partnerük vagy közeli hozzátartozójuk magyar. Kiderült, hogy sokan vannak azok is, akik Magyarországra költöztek, Mosonmagyaróváron vagy a környékén vettek házat, telket,  ők ha minimális szinten is, de érteni szeretnék, hogy mit mond a postás, mi van a számlára írva.  Az üzleti ügyek és a karrierépítés miatt is sokan szeretnének magyarul tudni” – mondja Kollai, aki a nagy érdeklődést azzal magyarázza, hogy „az utóbbi időben újra felfedezték Pozsonyban a genius locit”, sokat tesz ezért több pozsonyi lokálpatrióta egyesület is. „Egyre nő az érdeklődés Pozsony múltja iránt, a zsidó, német, magyar és szlovák közös örökség foglalkoztatja a pozsonyiakat, az ő esetükben a lokális identitás meghaladhatja a nemzetit. Az, hogy Szlovákiából kitelepítettek több tízezer magyart, nem érdekli annyira őket, mint az, hogy éppen a szomszéd lakásban vagy a másik utcában történt mindez. Divatja van a helyi történeteknek, a városi múlt iránti rajongásnak.” – teszi hozzá Kollai.

A magyar kurzusok egyik legismertebb diákja, aki saját bevallása szerint „rajong a szlovákiai magyar kultúráért”, Lucia Satinská. 15 évesen kezdte el a nyelvet tanulni, „először egy néninél, aki az apám ismerőse volt, aztán beiratkoztam egy nyelvtanfolyamra” ma már nemzetközi konferenciákon magyarul ad elő és Pozsony soknyelvűségét kutatja. „ A magyar a világ egyik legszexisebb nyelve” – mondja és tetszik neki, ha a szlovákiai magyarok a sajátos, szlovák szavakkal kevert magyart beszélik. Vagyis olyan szavakat is használnak, hogy tyepláky (otthni viselet), horcsica (mustár), sustyáki (suhogó) és hata (hétvégi ház). Lucia családja egy régi pozsonyi família, az édesapájáról, az ismert humoristáról és a legnagyobb csehszlovák filmek színészről Július Satinskýról mindenki tudta, hogy nagyon jól beszélt magyarul. Lucia édesanya is használta ezt a nyelvet és több interjúban is elmondta, ha el akartak titkolni valamit a gyerekek elől, akkor átváltottak magyarra. „A magyar számomra titkos nyelv volt.” – mesélte Lucia és hozzátette, hogy szlovák ismerősei mindig azt kérdezték, hogy nem túl nehéz-e a magyar nyelv. „Erre azt szoktam válaszolni, hogy igen, de képzeljétek el, milyen gyönyörű”.

magy_szex_1.jpg

Pozsonyi pezsgőt ittak a Titanicon

Pozsonyban nemcsak, hogy többen tanulnak magyarul, de megnőtt az érdeklődés a szlovák főváros magyar múltja után is. A második világháború után, Csehszlovákiában nem volt divatos semmi, ami a magyar múltra emlékeztetett volna. Lecsavarozták a magyar cégtáblákat Pozsonyból, a régi magyar feliratok eltűntek, sokat megsemmisítettek közülük. A rendszerváltást követő Meciar időszak alatt csak romlott a helyzet, a Petőfi szobrot szinte havonta megrongálták. Ezzel szemben mára Pozsony magyar múltja iránt nagyott ugrott az érdeklődés, sok pozsonyi szlovák felvállaja magyar őseit és keresi a magyar szálakat a fővárosban.

Pozsony központjában, a Szlovák Nemzeti Színház és a Carlton szálloda mellett találkoztam  Papp Sándorral és Bolemant Évával, akik pár éve a Pozsonyi Kifli nevű egyesületet hozták létre. Egy ugyanilyen nevű kulturális és ismeretterjesztő, magyar és szlovák  weboldalt is működtetnek. Mindketten nagy lokálpatrioták, szlovákiai magyarok, akik imádják Pozsonyt. A kávézó, ahová beültünk a Hviezdoslav téren van. „Tudtad, hogy ez az egykori Kossuth Lajos tér, amit a köznyelvben Sétatérnek hívtak?” – kérdezi Sanyi, én meg bólogatok, hogy ez megvan, de a kisebb utcanevek és történelmi helyszínek nevét már csak a mai szlovák formájában ismerem.

Sanyi Pozsonyban nőtt fel, a városban működő egyetlen magyar gimnáziumban érettségizett, egy ideig Budapesten élt, de valahogy nem bírta megszokni. „Pozsony kicsi történelmi óvárosa mindig hiányzott” – mondja.

„Három éve alapítottuk meg társulásunkat. Célunk, hogy a szerethető várost, a mi Pozsonyunkat mutassuk be az itt élőknek, az ide látogatóknak és minden érdeklődőnek. Meggyőződésünk, hogy egy-egy város lakosai kellemesebben érzik magukat, ha kötődnek ahhoz a helyhez, ahol élnek. Fontos, hogy ismerjék a város múltját, az embereket, akik itt éltek és alkottak. Tudjanak a város régi, fontos helyszíneiről, az épületekről, a piacokról, a közlekedésről, a hidakról… De számunkra nemcsak a „régi Pozsony” fontos, oldalunkon mai, friss írások, észrevételek, tudósítások is olvashatók. Közkedvelté váltak a fényképalbumaink, fényképes beszámolóink, adatbázisaink.

Virtuális kiállításokat készítünk és interaktív térképeket is” – mesélik és hangsúlyozzák, hogy az internetező pozsonyiak imádják a régi képeslapokat, reklámokat, történeteket – mondják. “Tombol az online nosztalgiázás az interneten, ahol szinte mindenhol feltűnnek a régi magyar és német feliratok.” Nemrég egy üzletember jelentkezett, hogy ő szenvedélyes Pozsonyt ábrázoló képeslapgyűjtő és digitalizációra kölcsönadta a magyar feliratú, a város magyar eseményeit megörökítő képeslapokat.

„Az idén pontosan száz éve, hogy üzembe helyezték a Pozsonyt Béccsel a Duna jobb partja mentén összekötő villamos vasútvonalat, melyet a pozsonyiak Bécsi villamosnak, a bécsiek Pressburgerbahnnak neveztek. Ma már nyomát is alig találni ennek a vonalnak, a régi pozsonyiak emlékezetében azonban kitörölhetetlen helye van. Nagyszüleink nosztalgiával gondolnak vissza azokra az időkre, amikor villamossal jártak át Bécsbe randevúzni, kávézni, vásárolni, színházba vagy futballmeccsre.” – meséli elszántam Sanyi, aki, mint mondja „Pozsony minden kockájáért rajong”

Pozsony minden zeg-zugában ott a történelem, hiszen itt koronázták több mint 250 éven keresztül a magyar királyokat és itt rendezték az országgyűléseket. Kossuth Lajosnak az egyik vendéglő tulajdonosa Palugyay Jakab elkészítette a pozsonyi kifli vaníliás változatát, így született meg a Kossuth kifli. Palugyayéknak Pozsonyban pezsgőgyáruk is volt. A Titanic fedélzetén az ő pezsgőjüket szolgálták fel. A weboldal és az egyesület névadója, a mákos, diós pozsonyi kifli egykor világhírű volt, Japánba és a tengeren túlra is szállítottak belőle. Éva és Sanyi értetlenül állnak afölött is, hogy jelenleg az egykori pozsonyi kifli sütöde helyén egy koktélbár működik. Az internetes működésük mellett, a város legjobb helytörténészeivel tematikus városnéző sétákat szerveznek szlovák és magyar nyelven. Ezek a séták a pozsonyiak körében egyre népszerűbbek. „Készülünk egy városnézésre szlovák nyelven kifejezetten a jelenlegi magyar Pozsonyról, már most óriási az érdeklődés „– mondja Sanyi.

Aztán kortyol egyet a Kofolájból és megjegyzi „ ez egy gyönyörű város„ körülnézek a Hviezdoslav téren és konstatálom, hogy igaza van!

(AZ írás az ELLE magazinban jelent meg)