SHOP
Városi rókák
4 490Ft
December 20-ig minden rendeléshez Durica Katarina sehol máshol nem publikált karácsonyi novelláját adjuk ajándékba, piros borítékban, a szerző karácsonyi jókívánságával, aláírásával.
Családanyák és prostituáltak, diplomaták és stricik, cselédek és szerencsevadászok. Ki gondolná, hogy ők kötik össze Budapestet, Brüsszelt és Gömört? A rendes lányok csendben sírnak című bestseller után Durica Katarina ismét egy kívülről láthatatlan világba vezeti be olvasóit. A hatalom, a kiszolgáltatott nők, a kompromisszumok és lázadások világába. A szerző új regénye izgalmas krimi, felkavaróan őszinte vallomások sora, három nő harcának és útkeresésének felemelő története.
Piros Hó Kiadó 2020
Oldalak száma: 368
Borító: Keménytábla, védőborító
ISBN szám: 978-615-00-9348-2
Leírás
ANDREA „Nem akartam elvenni a pénzt. Azt akartam, hogy azt érezze, nincs szükségem a mocskos alamizsnájára. Hogy meg tudom oldani nélküle is. Ott álltam, ekkor már dőltek a könnyeim, tíz hetes terhesen, pénz nélkül. Aztán mégis a százasért nyúltam, belegyűrtem a táskámba és kiléptem a lakásból.
A méltóság a gazdagoknak való. Nem egy véletlenül teherbe esett gömöri lánynak.”
KLÁRA „Nekiálltam a mosásnak. Kiborítottam a nappali közepére a szennyeskosarat és válogattam, 40 fokon fehérek, sötétek, külön a babaholmi. Gergő alsógatyája volt a kezemben, amikor kitört belőlem a zokogás. Hogy a rohadt életbe, nem erről volt szó. Én nem akarok házicseléd lenni! A férjemet akarom! Nem az alsógatyáját mosni, nem az ingeit vasalni, nem esténként a konyhaasztal mellett várni, hanem beszélgetni vele. Ölelni, szeretni, mint régen. Egyenrangú partnernek lenni, feleségnek, társnak, szeretőnek. Nem a háttérországnak. Nem mögötte akarok lenni, hanem mellette.”
TIMI„Oszkár nem szólt semmit, percek teltek el, vártam, hogy mi jön ezután. Ekkor vettem észre a rókaszőrt. Kilapított vörösróka, ráterítették a kanapé sarkára, mint egy pokrócot. Az üvegszemei felém meredtek, a felső fogait meghagyták, a róka többi része hiányzott. Oszkár észrevette, hogy nézem, odalépett hozzá és a mutaóujját végighúzta a döglött állatszőrön.
– Ő az én rókicám! Itt ólálkodott a városban, észrevettem, és megtetszett a bundája. Lelövettem és elég jó áron megcsináltattam, nem potyog a szőre, ez fontos.
Az jutott eszembe, hogy én is ilyen vagyok, mint ez a róka. Megszerez engem is, jó pénzért megcsináltat, és az övé leszek. Szőröstül, bőröstül. Igen, én vagyok a róka, akit meggyilkol, kibelez, a csontjaitól megszabadul és kiterít. Reszkettem. A karomon ott virított a tetoválás, Oszkár valamire készült, ezt éreztem.„