A könyvbemutató a Gombaszögi Nyáti Táborban igazán jól sikerült, annak ellenére, hogy olyan érzésem volt, hogy már milliószor válszoltam a sok hasonló, gyakran ismételt kérdésre, ott mégis, barátok és ismerősök közt több más megközelítés felől is vizsgáltuk a kort és a témát.
Gúta. Amikor először írt Monika Görner, majd Enci Tóth, hogy menjek, látogassak el hozzájuk és vigyem a regényt, még úgy terveztem, hogy a csütörtök lesz a pihenő nap. A budapesti, pozsonyi és somorjai estek után azt hittem, ez lesz az az este, amikor a gyerekekkel a PJ Masks-et nézzük. Végül ők nézték, én pedig mentem Gútára.
Mónika és Enci megszervezték az egészet, szuper plakátot készítettek, felvették a Gúta TV-nek, közönséget szerveztek, köszönet érte 
❤️
Minél több nővel találkozom a bemutatókon, minél többen szorítják meg a kezem, amikor dedikálom nekik a könyvet, minél több összekacsintás van, vagy egy halk „köszönjük” a szoros ölelések alatt, egyre jobban meg vagyok győződve arról, hogy ezt a könyvet jó döntés volt megírni.
Somorján, a szülővárosomban mutattuk be a rendes lányokat, Derzsi Bernadett vérprofi, a Mozi (ami régén működött moziként, mára kávézó és fontos kulturális bázis) megtelt, a beszélgetés után több, mint egy órán át dedikáltam és a végére mégsem le-, hanem feltöltődtem. Köszönöm Somorja!
Könyvbemutató Dunaszerdahelyen. A könyvturné utolsó állomása. Itt játszódik a regényem, a városban még elevenen élnek a 90-es évek történései. A kibeszéletlen traumák, a közel húsz évvel ezelőtti események még ugyanúgy fájnak. Itt nem kellett semmit sem magyarázni, mint Budapesten, itt mindenki tudta és érezte, hogy miről beszélünk.
Síri csönd. A közönségből nem kérdezett senki. Az éjszaka viszont több üzenetet is kaptam.
Ezek a nők még mindig szégyenlik magukat. Pedig nem nekik kéne…
Köszönöm a Mert Nőnek lenni jó csapatának Krisztina Mészáros és Bartalos Tóth Iveta, hogy felkarolták a témát, hogy az eljétől hittek benne és bátorítottak és hogy profi módon moderálták az estet. Mindent köszönök lányok!
