Úton a Rendes lányok

| Közzétéve:
37649835_10156435386131904_5471595370813325312_n.jpg

 A könyvbemutató a Gombaszögi Nyáti Táborban igazán jól sikerült, annak ellenére, hogy olyan érzésem volt, hogy már milliószor válszoltam a sok hasonló, gyakran ismételt kérdésre, ott mégis, barátok és ismerősök közt több más megközelítés felől is vizsgáltuk a kort és a témát. 

37648651_10156435386101904_6289979338704027648_n.jpg
37679016_10156573088921692_3683042079610503168_n.jpg
37932887_10156587561341692_9019601586988515328_o.jpg

Gúta. Amikor először írt Monika Görner, majd Enci Tóth, hogy menjek, látogassak el hozzájuk és vigyem a regényt, még úgy terveztem, hogy a csütörtök lesz a pihenő nap. A budapesti, pozsonyi és somorjai estek után azt hittem, ez lesz az az este, amikor a gyerekekkel a PJ Masks-et nézzük. Végül ők nézték, én pedig mentem Gútára.
Mónika és Enci megszervezték az egészet, szuper plakátot készítettek, felvették a Gúta TV-nek, közönséget szerveztek, köszönet érte ❤️

Minél több nővel találkozom a bemutatókon, minél többen szorítják meg a kezem, amikor dedikálom nekik a könyvet, minél több összekacsintás van, vagy egy halk “köszönjük” a szoros ölelések alatt, egyre jobban meg vagyok győződve arról, hogy ezt a könyvet jó döntés volt megírni.

35384478_10156479137746692_8926162168282349568_n.jpg
35301217_10156479137796692_4476892498521751552_n.jpg
35296486_10156479137716692_6176578956410486784_n.jpg

Somorján, a szülővárosomban mutattuk be a rendes lányokat, Derzsi Bernadett vérprofi, a Mozi (ami régén működött moziként, mára kávézó és fontos kulturális bázis) megtelt, a beszélgetés után több, mint egy órán át dedikáltam és a végére mégsem le-, hanem feltöltődtem. Köszönöm Somorja!

35159226_10156477083561692_1123485332063387648_n.jpg
35266933_10156477083526692_960393462350348288_n.jpg
35269593_10156477083611692_4029326248801992704_n.jpg

Könyvbemutató Dunaszerdahelyen. A könyvturné utolsó állomása. Itt játszódik a regényem, a városban még elevenen élnek a 90-es évek történései. A kibeszéletlen traumák, a közel húsz évvel ezelőtti események még ugyanúgy fájnak. Itt nem kellett semmit sem magyarázni, mint Budapesten, itt mindenki tudta és érezte, hogy miről beszélünk. 
Síri csönd. A közönségből nem kérdezett senki. Az éjszaka viszont több üzenetet is kaptam. 
Ezek a nők még mindig szégyenlik magukat. Pedig nem nekik kéne…
Köszönöm a Mert Nőnek lenni jó csapatának Krisztina Mészáros és Bartalos Tóth Iveta, hogy felkarolták a témát, hogy az eljétől hittek benne és bátorítottak és hogy profi módon moderálták az estet. Mindent köszönök lányok!

img_5103.JPG
35435959_10156487569321692_4948713691282407424_o.jpg
35533716_10156487544941692_2882795896049762304_o.jpg
35540827_10156487567676692_7769360757724020736_o.jpg
35769639_10156487568126692_8538601645389381632_o.jpg
35785577_10156487568356692_6859057811024773120_o.jpg
35807908_10156491288931692_5683279856268214272_n.jpg
35549921_10156487565071692_4350844124736258048_o.jpg
img_4977.JPG