Ma reggel ilyen üzenetet kaptam: Németországban vagyunk, mindent köszönünk!
Jöjjön a mai poszt arról, hogy semmi sem fekete – fehér.
Pénteken a meccs előtt a nyugatinál szír diákokkal beszélgettem, amikor megjelent két tetovált, kopasz fickó. Focidrukkerek. Észrevettek, rámkiáltottak, hogy hé te, magyar vagy? bólogattam, hogy igen. Megijedtem tőlük, azt hittem, balhé lesz. Aztán megkérdezték, hogy a gyümölcsöt, amit hoztak, hová tehetik.
– Itt van pár csomag banán és alma, összátok szét! – mondták az önkénteseknek
XXX
– Helló, te is Szíriából jöttél? – kérdezem egy harminc körüli fickótól.
– Itt mindenki Sziriából jött, nem? – válaszolja nevetve
– Ne viccelj, tényleg?
– Én igen, de itt sokan azt állítják, hogy szírek, pedig nem azok. Én gyorsan kiszúrom őket, az akcentusuk miatt. Látom rajtuk, az arcuk a szíreknek más, mint a többi. Egy fiatal srác arról beszélt a tévének a keletinél, hogy neki milyen nehéz, Szíriából elüldözték, a családja meghalt, őt is üldözik, mi meg hallgattuk és röhögtünk, hogy ez nem szír, hanem Afganisztánból jött.
– Egyedül jöttél, vagy csoportban? – kérdezem
– Hárman jöttunk, mind kurdok. Én csak a kurdokban bízom, senki másban. Senkivel nem állunk szóba. Senkinek nem mondunk semmit, nekünk sem mondanak semmit. Ezek az emberek csak azokkal komunikálnak, akikkel jöttek. Nagyon vegyes ez a trenzit zóna is. Gazdagok, szegények, afgánok, sok helyről onnan is, pakisztániak, kurdok mindehonnan, szóval vegyes. Totális káosz. – mondja
– De hát egymástól kapjátok az információkat…
– Az egy dolog, hogy valaki azt mondja, hogy elindultak a buszok, de az sem biztos. Én nem bízok senkiben
– Vannak, akik attól tartanak, hogy beépült terroristák vannak itt…
– Figyeld, itt senki nem tud semmit, sokan vagyunk, egymás nyelvét sem értjük. Én nem beszélek farsiul, és itt főleg afgánok vannak. Sok nagyon szegény család van itt. Én idáig 6000 eurót fizettem az úton, vonat, hajó, smuggler. Nem tudom, hogy nekik honnan volt pénzük, lehet, hogy befizették őket. De nem kell ilyenről beszélni. Neked sem kéne itt beszélgetned senkivel.
XXX
Egy menekült ücsörög a földön, kezében mobil, azt nyomogatja. Odalép hozzá egy rendőr, mister mister, mondja, próbálja neki elmagyarázni, hogy arrébb kéne menni, mert ezen jön majd egy autó. Se a rendőr, se a fickó nem tud angolul. Ül tovább, a telefonjáról néha felnéz a rendőrre. Így megy ez kb. 5 percig, aztám odalép egy másik rendőr, ő sem beszél angolul, már ketten mondják, hogy mister mister plíz go, a fickó nem mozdul. Aztán az egyik rendőr megfogja a békésen telefont nyomogató férfi vállát, hogy menni kéne arrébb, csak oda a járda szélére. A férfi nem mozdul. A rendőr megpróbálja felsegíteni, erre a férfi megijed, hirtelen megjelenik egy fotós.
Az ilyen képek jelennek meg „brutális rendőri agresszió” és „Magyarországon bántalmazzák a menekültket” képaláírással médiában.