Csallóköz sajátos hírnévnek örvend Szlovákiában: a vállalkozók száma jóval magasabb errefelé az országos átlagnál, és sokan úgy élnek itt, mint a Dallas-sorozatban. Az Árpád-kori falvak közt egykori szántóföldekre épített modern lakóparkok bukkannak fel, ahol az extravagáns házak előtt luxusautók parkolnak. Errefelé drágább az ingatlan, mint Budapesten a Rózsadombon.
És nemcsak az ingatlan. Somorjáról származom, Csallóköz több tízezres lakosú városából. Bár tizennyolc éves korom óta mindig máshol éltem, gyakran járok haza. Másfél éve lakom Budapesten, és itt csapott arcul az óriási életszínvonalbeli különbség: olcsóbb a fodrász a Budagyöngyében, mint Dunaszerdahelyen, a csallóközi járási székhelyen. Az ArtLoop.eu kortárs képzőművészeti galéria vezetőjeként, szlovákiai és magyarországi fiatal művészek műtárgyainak értékesítésével foglalkozva is azt tapasztalom, vásárlóink javarészt a környéken élők közül kerülnek ki, akik a jókora telken álló, belsőépítész által berendezett házukat egészítik ki a kortárs képekkel. Persze nem minden otthont rendeznek be kifinomult ízléssel, gyakori az oroszlános kerítés, a kerti törpe, az angyalkás szökőkút. A levegőben ott a provincializmus, a nők pedig szandálhoz is harisnyát húznak kéthetente pedikűröztetett lábukra. Egy azonban biztos: a luxusautókért mindenki oda van. Még olyanok is Lexus-szal és Audival száguldoznak, akiknek egyébként nem telne rá. Ez a sportautót vezető, az anyjával egyszobás lakásban élő, a kocsira a részletet élete végéig fizető, zselézett Beckham-frizurájú menő csávók világa is.
Panelből palotába
Természetesen sokan itt is nehezen boldogulnak, mások viszont ügyesen ráéreztek a régió adta lehetőségekre. Ahogyan például Ferenec Anna és üzlettársa, Baka Péter, egy IT cég tulajdonosai, akik gyorsan és határozottan léptek, miután felfedezték, hogy rengeteg informatikai munka landol Nyugat-Szlovákiában. Anna még nincs harmincéves, de már évek óta vállalkozó. Másfél éves kisfia mellett otthonról dolgozik.
„Az egyetem után egy pozsonyi IT vállalatnak programoztam, de mindig is saját vállalkozást terveztem – mondja Anna, miközben lezárja laptopját és az ölébe veszi a kisfiát. Három helyszínen éli életét: Pozsony egyik divatos kerületében, Budapesten, illetve Bacsfán, egy alig ezerfős faluban, ahol a szülei laknak. – Egy állásinterjún találkoztam Magyarország egyik vezető informatikai cégének képviselőivel. Éppen egy online bankfejlesztésen dolgoztak és több emberre volt szükségük, mivel a fejlesztést át akarták helyezni Magyarországról Szlovákiába. Úgy éreztem, itt az alkalom, nekik programozók kellenek, én meg programozókat ismerek, ezért előálltam az üzlettársammal régóta dédelgetett ötletünkkel, hogy bízzák ránk a projekt egy részét. Nem éreztem úgy, hogy túl nagy kockázatot vállaltam volna a saját céggel. A szüleim is támogattak az elképzeléseimben, ők rögtön a rendszerváltás után vállalkozásba fogtak.”
Fröhlich Roland még a legtikkasztóbb hőségben is kint dolgozik, a tűző nap alatt. Medenceépítéssel és lapostetők szigetelésével foglalkozik. Huszonnyolc éves, de már két éve saját céget alapított Roland Pool néven. „Minél nagyobb a hőség, annál több a megrendelés. Ilyenkor jut mindenkinek eszébe, milyen jó volna hűsölni a kertben – mondja, miközben a homlokát törölgeti. Harminchat fok van, a hűtőládában tartott italok pár perc alatt felmelegszenek, miközben beszélgetünk. – Megszoktam a meleget, ez a munka része. Majd a szezon után hűsölök és pihenek.” Megrendelésekből nincs hiány, kora tavasztó késő őszig dolgoznak. „Építettünk már szív alakú medencét, mozaikos csillag formájút, de hófehér minimál stílusút is. Pozsony környékén sokan élnek úgy, mint a Dallasban” – teszi hozzá.
Roland tizennyolc éves korától egy medence-építéssel foglakozó vállalatnál dolgozott. Miután elsajátította a szakma fogásait, nem volt kérdés számára, hogy saját vállalkozást indítson. „Összehasonlíthatatlan érzés, alkalmazottként vagy munkaadóként élni. Itt a siker az enyém, igaz, hogy rengeteg munkával, szervezéssel, marketinggel jár, de a magam ura vagyok – vallja. Gyakran kap megrendelést Kelet-Szlovákiából érkezettektől. Kassáról, az ukrán határ mellől, de még a Tátra alatti városokból is sokan jönnek szerencsét próbálni Pozsonyba. Akik egyetemre jártak a fővárosban, szinte mind ott ragadnak. Általában panellakásban kezdik valamely lepukkant kerületben, de idővel a magas pozícióban dolgozók és vállalkozók gyakran vásárolnak ingatlant a Csallóközben. Somorjáról csak fél-, Dunaszerdahelyről, a járási székhelyről egy óra autóútra esik Pozsony. Mármint ha nincs éppen dugó, mert a Csallóközt alvóvárosként használók a reggeli és délutáni csúcsidőben eltorlaszolják az utat. Van is ebből konfliktus, több szlovákiai párt ígért ide gyorsforgalmi utat még a választások előtt.
A takarítók osztrákba mennek
A Pozsonytól Komáromig terjedő vidéken élők annak az előnyét is élvezik, hogy nincs messze sem az osztrák, sem a magyar határ. Sok pincér, szakács, ápoló és takarító jár ki hetente „osztrákba”. Az ismerőseim közül több családanya mondott fel munkahelyén, miután talált két-három osztrák családot Bécs környékén, ahová hetente vagy igény szerint megy takarítani. A pincérek, szakácsok, ápolók mind a bejelentett ausztriai munkahely előnyeit magasztalják, van 13. és 14. havi fizetés, és a legtöbb munkaadó még a benzinköltséget is állja. Ez utóbbi nagyon magas, hiszen vannak, akik 200 kilométert utaznak munkahelyükig.
Langermann Szilvia Pozsony legkülső kerületében, az egykor önálló településnek számító Járfaluban vásárolt telket férjével, és saját elképzelései szerint építette fel extravagáns házát, ahol az egyik szoba falát műfű borítja, az étkezőben egy üveglapos biliárdasztal áll, a nappaliban pedig többszemélyes hinta lóg a padlóba épített villanyvasút felett. Öt éve hozta létre egészséges élelmiszereket kínáló webshopját, közben pszichológia szakon másoddiplomát szerzett, mellé coach-képesítést, és két éve saját tanácsadó vállalatát vezeti. Másfél éves Máté fia mellé most várja a második babáját, tűzpiros Porsche Spidert vezet, a kertben pedig retket és paradicsomot termeszt. Szilvia energiája kimeríthetetlen. „Nálunk a családban mindenki vállalkozó, az unokatestvéreim közül mindenki a maga ura, a bátyám filmes, anyu könyvel, a férjem rendezvényeket szervez és extrém sporteszközökkel kereskedik. Egyedül apu alkalmazott” – meséli.
Hegyi Andrea pincérnőként dolgozik egy burgenlandi Gasthausban már hetedik éve. „Az egyik barátnőm hívott, hogy kiesett egy lány és kell a helyére valaki. Egy hetem volt, hogy bizonyítsak. Egyáltalán nem volt könnyű, főleg az első pár hónapban. Kaptam néhány negatív visszajelzést, főleg a németem miatt, de nem adtam fel. Ott tanultam meg, mit jelent igazán önállónak lenni” – mesél a kezdetekről Andi. Heti három napot dolgozik, a többi ideje szabad. Férjével egy Dunaszerdahely melletti faluban, Balázsfán élnek, innen ingázik 125 kilométert a munkahelyére. Andinak több csallóközi barátnője talált már munkát Ausztriában, egyikük például szlovákiai ápolónői állását cserélte fel a határon túli munkával. „Volt bátorsága váltani. Pár évig pincérnősködött Bécsben, közben elvégzett egy szakképesítést adó tanfolyamot, és most egy bécsi klinikán dolgozik. Belevaló fiatal lányokból a Csallóközben nincs hiány. Tudjuk, hogy Ausztriában mi mindig Ausländerek maradunk, de nem akarunk ott letelepedni, és most ez így megéri.”
Három nyelven Pozsonyban
A magyar határ is csak egy ugrás. A győri plázák előtt szlovák rendszámú autók parkolnak, a piacon euróban is kiírják az árakat, és a forintgyengülés hírére a szlovákiaiak rendre megrohamozzák a határ menti boltokat. A csallóköziek nagy része Győrbe jár moziba a magyar szinkron, illetve a magyar felirat miatt (Szlovákiában eredeti nyelven vetítik a filmeket), és sok fiatal szórakozik szombat esténként a győri diszkóban, ahová a taxisok minibusszal viszik őket. A Pozsony környéki falvakban, Rajka és Mosonmagyaróvár közelében az ingatlanárak rendkívül magasak, és sorra épülnek az új lakóparkok. A magyarországi települések vonzerejét az is növeli, hogy a Pozsony felé vezető úton errefelé nincsenek dugók.
Füleky Miklóst egy barátom révén ismertem meg, amikor ügyvédet kerestem a galériám ügyeinek intézéséhez, olyan embert, aki otthon van a szlovákiai és magyarországi joggyakorlatban is. A pozsonyi vártól nem messze székel az ügyvédi irodája, ahol a vezető szlovák gazdasági társaságok és magánszemélyek mellett főleg külföldi ügyfeleket fogad. Többet nem árul el, hiába faggatom a legérdekesebb történeteiről, csak nevet: „Tudod, hogy köt a titoktartás!” Az irodája teraszáról egész Pozsonyt belátni, itt mesél a kezdetekről. „Bécsben és az Egyesült Államokban szereztem diplomát. Mint a régi pozsonyiak, én is igyekeztem a szüleim és a nagyszüleim biztatására három nyelven, magyarul, szlovákul és németül anyanyelvi szinten megtanulni. Részben ennek is köszönhetem, hogy 2009-től, alkalmazotti ügyvédi éveim után saját irodát nyitottam, amely ma osztrák, német, cseh és magyar ügyvédi irodák partnereként működik ” – magyarázza Miklós, és már az óráját figyeli, indulnia kell, érkezik az osztrák ügyfél.
Bár a Csallóközben sem mindenki vállalkozó, és nem mindenki lakik palotában, de a legtöbben jól élnek. A magyarországi pesszimizmus errefelé csak nyomokban van jelen, és talán a jólét adta biztonság miatt, de valahogy elégedettebbnek tűnnek az emberek.
(Az eredeti írás az ELLE magazin 2013. augusztusi számában jelent meg.)